DJ Argy

A szenvedély sokkal erősebb, ha megoszthatod valakivel

Mesélj nekünk a zene iránti szenvedélyedről.

 

Amikor 15 éves voltam, mindig a környéken lévő lemezboltban lógtam. Egyik nap az egyik ott dolgozó egy CD-t adott nekem, rajta egy zenei producer szoftverrel. Feltettem a gépemre és egy hétig el se hagytam a házat. Ez volt a kezdet. Most világszerte turnézok.

 

 

Hogyan zajlik nálad a kreatív folyamat?

 

A zenéim mindig sutdióban készülnek el, általában kora reggeli órákban. Nem igazán úgy alszom, mint ahogy az átlag zenészek szoktak, inkább úgy, mint egy bankár.

A zeném minden részletét én magam csinálom. Az egyedül töltött idő egyébként megnyugtató is, és ez egyedüllét hozza elő belőlem a kreativitást. Az együttműködés más előadókkal kicsit nehezebb mint általában az elektronikus zenei műfajban szokott lenni.

Amúgy szeretek együttműködni olyan emberekkel, akik valami mást tudnak beletenni a közös munkába. Ezért szeretek énekesekkel együttműködni, ők más képességekkel rendelkeznek, de ugyanazon a szenvedélyen osztozunk. Jó erzés olyan emberekkel dolgozni, akik hasonlóképp szeretik amit csinálnak, akik elengedik magukat és egyszerűen csak alkotnak.

Érzel valamilyen kapcsolatot a közönségeddel amikor éppen koncertezel?

 

Nagyon különös érzés és gondolkodásmód kerít hatalmába amikor előben lépek fel. Elvesztem az idő- és térérzékelésem, pont mint amikor a studióba vonulok egy új számon dolgozni. Ez nem egy olyan adottság amivel csak a kreatív emberek rendelkeznek, ez mindenkivel megtörténik ha elvesznek abban amit éppen csinálnak, ha a jelenben élnek.

A varázslat az egészben, ahogy a zenéken keresztül nyiottá teszed a közöndséged bármire, olyankor amikor bármilyen zenére képesek már táncolni. Ha ez nem így lenne, a DJ-k helyét már rég átvették volna az online lejtászási listák, de ott nincsen varázsgomb amivel ezt az érzést elő lehetne idézni.

Amikor ez megtörténik, szinte kézzel fogható ez az érzés. Szinte érzem a pillanatot, amikor eggyé válunk a közönséggel. Nincs semmi, ami ehhez fogható vagy hasonló érzést idézne elő.

 

 

Példaképek?

 

Csodálom azokat az embereket, akik kiállták az idő próbáját. Olyan művészek, mint Ryuichi Sakamoto, aki 50 év távlatában is remekül hangzik minden műve.

Cookie tájékoztató
Weboldalunk futtatásához és a használhatóságának növeléséhez „cookie”-kat használunk. További információ a „cookie”-k használatáról
Elfogadás és továbblépés